Előadás az asszertivitásról a VGYHE-ben

„Asszertivitás tréning - avagy, hadd legyen meg végre az én akaratom is!” címmel dr. Marik Ágnes pszichiáter szakorvos, a budapesti Mentálhigiénés Központ szakmai vezetője előadást és tréninget tartott márciusban a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületében (VGYHE) önkéntes segítőként, amit a szervezők  ezúton is megköszönnek az egyesület nevében.

Már a bemutatkozásnál kiderült: olyan témáról van szó, amely a látássérült emberek gyakori problémája. Hogyan fejezzük ki egy-egy kapcsolatban, szituációban, mit is szeretnénk, s főként hogyan mondjunk nemet. Mivel sokszor az átlagosnál nehezebb felmérnünk a történések körülményeit, és bizonyos élethelyzetekben eleve mások segítségére szorulunk, hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább alkalmazkodjunk, megfeleljünk, kerüljük a kapcsolatokat megterhelő konfliktusokat. Mint az előadásból megtudtuk, ez a tipikus alárendelődő magatartás; szemben az agresszívvel, amely elvárni, rendelkezni és másokat minősíteni szeret. A harmadik féle viselkedéstípust az asszertivitás jellemzi, vagyis az önérvényesítés képessége. Ez feltételezi, hogy életvezetésünkben a saját döntéseinkre igyekszünk támaszkodni, és kerüljük azt, hogy mások életébe kéretlenül beleavatkozzunk. Úgy próbáljuk érvényre juttatni érdekeinket, hogy tudomásul vesszük: mások is ugyanezt teszik. Törekszünk a reális önismeretre, az őszinte, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokra, a kölcsönös belátáson nyugvó együttműködésre. Ennek érdekében merünk kérdezni, és ha szükséges, képesek vagyunk kiállni önmagunkért. Az előadó az elmondottakat több példával illusztrálta.

Szó esett arról is, hogy ezeknek a magatartásformáknak a gyökerei gyerekkorban alakulnak ki, de lehet rajtuk változtatni. Fontos az, hogy az önértékelésünk megfelelő legyen, és gyakoroljuk az asszertív módon való kommunikálást. Ebben segíthetnek a tréningen elsajátítható technikák, amelyekből a foglalkozás második részében egy rövid ízelítőt kaptunk, páros helyzetgyakorlatok formájában. Nagyon hasznos volt számunkra az együtt töltött két óra. Egy olyan fontos témára világított rá, amely személyesen érintett bennünket. Aki gyengén, vagy egyáltalán nem lát, akadályoztatottsága következtében könnyebben csúszhat bele alárendelődésbe. A látássérültség belső félelmek, fokozott stressz forrása is lehet, ami az emberi kapcsolatokra is kihathat. Ezek miatt is fontos az önérvényesítés erősítése, folyamatos fejlesztése, ami a foglalkozás alapvető üzenete volt.

Csorba Kinga, rehabilitációs mentor, VGYHE

(A Vakok Világa 2015. áprilisi száma nyomán)